| 摘要 |
Önhordó és teherhordó épületelem (1), amelyben egy magréteget (11)fedőrétegek (7) egymás felé néző fedőfelületein (15b) térközzelelosztva elrendezett, legalább részben nem sík, különösenhullámalakzatra formált távtartó elemek (18) alkotják. A távtartóelemek (18) egy kikeményedő kötő- és/vagy rögzítőszerrel (20) vannaklegalább egyes tartományokban a fedőrétegekhez (7) hozzáerősítve. Afedőrétegek (7) és a távtartó elemek (18) fatermék(ek)ből vannakelőállítva, a fedőrétegek (7) fajlagos anyagtartalma hat métereslegkisebb fesztáv, illetve hosszúság (4) esetén kisebb 0,03 m3/m2fedőfelület (15a, 15b) értéknél, célszerűen a 0,01 és 0,024 m3/m2fedőfelület (15a, 15b) határértékek között vannak megválasztva, és aszalagszerű nem sík alakzatra formált távtartó elemek (18) fajlagosanyagtartalma kisebb 0,005m3/m2 épületelem-értéknél (1), célszerűen0,0035 és 0,0043m3/m2 épületelem-határok (1) között van. Az épületelem(1) előnyösen alkalmazható zsaluzóelemként, földrengésveszélyeskörnyezetben és/vagy laza talajon tartó- vagy épületszerkezetekhasznos terhelést tartó fal- és/vagy tető- és/vagy födémelemeként,valamint egymáshoz sorolt és/vagy egymás fölött elhelyezett,célszerűen legalább egyes területeken egymást átlapoló és egymáshozerősített elrendezésben hasznos terhelést elviselő épületszerkezetiegységként, különösen padló-, padozat- vagy tetőszerkezeti elemkéntvagy egységként. Az épületelem (1) egyaránt előállítható folyamatosvagy szakaszos, messzemenően automatizált eljárásokkal. Ó |
